Asztalos Gombóc Artúr kalandjai

itt voltak, itt voltak, VÉÉÉÉÉÉGRE!!!!!

kardi kicsit bepisilt a lakásba, amit annyira nem értettek az ősök, aztán mehettünk ki az esőbe - de nagyon örültem nekik így is. ők is hoztak valami üvöltő kisbékát, bár a miénk szerintem többet vinnyogott. hiába no, nő.

egyébként azóta én is kipróbáltam a nagyinál a kanapé sarkának a lepisilését, ahogy karditól láttam. hát nemtom, nem vagyok benne biztos, hogy egyértelmű volt a siker, de ott legalább nem zártak ki... csak kaptam a fenekemre egy jó nagyot. ezt csak úgy tudtam jóvátenni, hogy ugráltam a labdámért, amivel megnevettettem a kisbékát. hirtelen mindenki szeretett megint. jó volt :o)

van egy képem kardigánról, ahogy az ebédlőablakunkban reklamál: FIGYU MÁR, BE AKARUNK JÖNNI!!!!! mit nem értetek ezen??? :o)

ez a kismuki ez kezd beszivárogni itt a mindennapjainkba. már nem tudok úgy elmenni mellette mintha itt sem lenne. meg kell osztanom vele a simogatásaimat (bár azért nekem is sok jut :o) és úgy tűnik a labdámat is meg akarja szerezni... kaját és labdát nem adok. asszem.

na ki a legcukibb a képeeeeeeeen??????

(oké, a kisbéka is édes, de segítek a heyes válaszban: szőrös és elbújt a kanapé mellé :o)))

én egy sokoldalú kutya vagyok. asszem. volt valami valentin nap vagy mijafene és apa megkérte, hogy menjek ki vele a konyhába. rohantam azonnal, gondoltam kapok valami fincsi falatot (mondjuk egy grillcsirkét??) - de ehelyett a nyakamba akasztott valami díszdobozt egy madzaggal. hát nemtom mi volt benne, valami láncféleség, kicsit hasonlított a pórázomra, csak fényesebb volt. mindenesetre anya nagyon örült neki és még engem is össze-vissza puszilgatott örömében meg ilyenek. azt mondta cuki vagyok. az nemtom mit jelent.

pedig én macsó vagy. asszem.

és csak esik és esik és esik...

én meg csak rohangálok, szaldgálok, órákat sétálok benne néha, aztán csuromvizesen lepihenek odabenn...

ÉLVEZEM, na!!! :o))))

ez azért mégiscsak sok. apa ölében kardigán... és milyen jól érzi magát! ahogy én is szoktam! najó, próbálok nem féltékeny lenni, de...

most mondd meg - úgy nézek én ki mint egy LÓ, akin lovagolnia kell a kisbékának??? :o)

olyan jóóó volt találkozni megint!! odafelé úton próbáltam rávenni az ősöket, hogy vegyünk megint grillcsirkét, de nem sikerült, mert siettünk, hogy időben leérjünk valami szoptatás meg tej miatt. nem értettem, ki akar tejet inni, amikor van grillcsirke is?? a két kis rózsaszín béka sem üvöltött olyan sokat és legfőbb isteni jót szaladgáltunk az Ó-ban. asszem. utána ki voltam készülve, aludtam egész úton hazafelé és még itthon is folytattam.

egy dolgot feltétlenül bírok ebben a kis rózsaszín emberkében: baromi jókat szunyál! (hála égnek éjszaka sem zavar sok vizet) - csomószor együtt nyomjuk - én bármikor kapható vagyok egy jó kis alvásra! :o)

épp csak rohangálok a kertben, shallala...

mondjuk kicsit csúszik, de az nem baj - szerintem tök jól áll a bundámhoz ez a fagy... :o

figyu. látod a kiscsajt a héttérben? TELJESEN odavan apáért. ezt mondjuk megértem, mert én is. még telefonálás közben is kacérkodni próbált vele. hmmm... szerintem teljesen az ujja köré csavarta.

én inkább kérek egy kis körtét és akkor nem leszek féltékeny, oké? :o)

óradíjban dolgozom. gyerekcsőszködés egy óra süni dobálásért cserébe.

gyúrok is, vazze.

lett egy rózsaszín kisemberem, oké. néha üvölt. és nyáladzik. ráadásul nem hajlandó velem játszani. még. de eljön még az én időm... asszem.

addig nem dobná el nekem valaki...? lééééééccci...

amióta látok ugyanis. abban a szobában, ahonnan a kaja jön... ott fenn a polcon... el akarták rejteni, de kiszúrtam!

ó labdácska, ó labdácska...

hogy is van a dallam?

ó karácsonyfa... ó karácsonyfa...

érdekes szokásaik vannak az ősöknek na.

volt egy kis gond a netes böngészővel, de anya megoldotta és megint tudok írni. khm, diktálni, mert írni még nemtok. bár minden csak idő kérdése.

mivel tegnap behoztam sok sarat a lábamon - nem értem hogy történt, én csak szaladgáltam kint a mínuszokban - és ezt fél órán át kellett lemosni rólam a frissen takarított fürdőszobában (kellemes volt :o) így most asszem büntiben vagyok idebenn és ráérek diktálni egy kicsit.

a kisebbik muki (én vagyok a nagy muki. asszem.) nagyon édes. állítólag. néha megyek és megszaglászom, főleg amikor óbégat, de mivel egyelőre nem mutat hajlandóságot arra, hogy dobálja nekem a labdáimat, még nem barátkozunk olyan intenzíven. el szoktam vinni sétálni egy ilyen négykerekű izében, általában anyáék is jönnek, bár egyedül még nem vittem, ez tény. mindig a rét felé megyünk, hogy apa dobálhassa az új csipogós rögbilabdámat... ezt karácsonyra kaptam. vagy mire. volt valami fa meg minden, de nem értem el a mézeskalácsot, hiába ágaskodtam. mindenki tökre izgatott volt meg minden és sok ajándékot kaptam meg egy grillcsirkét is. asszem szeretem a karácsonyt.

meglátogattuk kardigánékat is és ott is volt egy ilyen üvöltő kis rózsaszín csomag. hát ilyet. mondjuk minket ez nem zavart, mert egymással voltunk elfoglalva :o)

aztán jött valami másik ünnep és sok színes fény villódzott az égen és robbantottak is. elutaztunk egy másik kertbe anyáékkel és én mindent megugattam. egészen addig amíg közvetlenül mellettem nem robbant... ekkor úgy döntöttem inkább bemegyek a házba és megnézem közelebbről ezt a padlófűtés izét...

szal az van, hogy én voltam itt előbb. tehát a plüssök az enyémek! (ugye...?)

vmi fura párbeszédet hallottam a fejem fölött...

- "te manó, a kutyának van rózsaszín sapkás fehér plüssmacija...?"

- "nincs... de a gyereknek van. mér?"

- "mert itt fekszik a helyén és ölelget egy ilyen macit..."

még, hogy én LOPÓS???? na ne már!

próbálok kitartani... hát nemtom, egyelőre elég sokat üvölt - de azért cuki, na... :)

és mondjuk nem akarta még elvenni se a sünimet, se a labdámat. őszintén szólva kicsit azért aggódom a közösködés miatt.

itt ez a kis szőrtelen ordító bébi, de őszintén szólva még nemtom mit kezdjek vele. nagyon cuki meg minden, már egészen jókat alszom az üvöltésére (bár rendes figura, mert éjjel alszik ő is) - apa megszagoltatta velem a kis fejét, de aztán inkább elmentem a labdámért. tudom, hogy kicsit egysíkú vagyok, de a labda egyelőre érdekesebbnek tűnt :) anya azt mondta tartsak ki, mert másfél év és lesz egy állandó haverom, aki dobálja nekem a csipogós sünit. hmmm... ezt azért át kell gondolnom, nem hangzik rosszul. bár szerintem az ő feje is hasonlít egy ladbához, nem...? :))))

eccerűen képtelen vagyok lassan és megfontoltan cselekedni, mert mindig rohannom, repülnöm kell! (asszem :) mondjuk az egy kicsit zavart, hogy anya hozta magával azt a fura dinnyéjét, amit elöl hord a hasán (és tudom, hogy ott vannak a labdáim, akárki akármit mond), szóval az ősök csigalassúsággal vánszorogtak, kényszerültem helyettük is függőlegesen meg vízszintesen is sietni - tönkre is ment a frizurám rendesen... :)

before kardi

with kardi

after kardi

a minap anya azt mondta nekem úgy nézek ki mint tina turner és egy felmosófej keveréke... asszem. mindenesetre utánanéztem a dolgoknak és nem értem az összefüggést...

ti értitek ezt...?

nos... ha harc, legyen harc...

anya, a hasadra csak ennyit tudok mondani, ehh, ehh, ehh :)

(vagy az összes labdám ott van bent, ki tudja...)

hát nemtom, az úgy volt, hogy egyszercsak eltűnt a nappali, ismeretlen emberek jöttek, új falakat tettek be meg ilyenek, én meg csak álltam és néztem, nem értettem mi történik. hiába feküdtem le a fotelem mellé - már semmi más nem maradt a szobában - és hiába ragaszkodtam hozzá, ahányszor odébbtolták... szóval minden megváltozott. eltűnt a fotel. és az egyik kedvenc labdám is... anya viszont AKKORA pocakot növesztett, hogy gyanús ez nekem... LEHET, HOGY OTT A LABDÁM????? :)

addig ez a kedvenc játékom...

nem erről volt szó... ugyan múltkor anya elaludt a kanapén és mire felébredt én sok szép sáros láblenyomatot hagytam a lakásban - szerintem tök buli volt, ő nem örült annyira... asszem. mindenesetre kicsit uncsi ez az eső...

de vazze, minden helyzetre nemtok én sem felkészülni! most melyik az??????? segítséééééég!!!!! hiába ugatok itt, egyik sem mond semmit! süniiii...