Asztalos Gombóc Artúr kalandjai

na ezért. mert ő: meglát, teper, eldob. ennyi :o)

sőt... azért vannak itt extrák is...

nem mondom, hogy a kölesgolyó a kedvencem (általában azt tömi belém), de amikor virslikarikákat adogat... na az már döfi!! asszem :o)

szép őszi nap.

szép normafa.

...

szép kutya ;o)

mostanában elég sokat "kell" futkárosznom. gyönyörű idő van, én meg divatos bundában vagyok. kistesó meg csak ül és néz. és sikongat, fene sem érti. néha botorkál is össze-vissza, de hiába, nem ér utol... (sőt, anyáék kezét sem engedi el) tök gáz. arról volt szó, hogy nemsokára együtt futkározunk :o))

(megjegyzem odabenn ő az egyetlen, aki négykézláb teper ha FELTŰNŐEN leteszem a sünit... kicsit még javítanunk kell azon, hogy milyen messze tudja eldobni (mondjuk eddig kb. 10 centit) de sebaj :o))

anya elfelejtette hogy kell ide bejelentkeznie a naplómat írni - hiába diktálok már hetek óta! apa azt mondta anya amat-ŐR. asszem. (érdekes, eddig azt hittem, hogy ember-házakat rendez be másoknak, de ezek szerint ő amat-ŐR :o)

pedig jól vagyok. khm. jól vagyUNK! :o)

(na nem ám ennyire dundó mint a képen, pedig van étvágya - anya kicsit sok nadrágot adott rá, mert akkor még nem volt meg a lábzsákja... lábzsák??? az meg minek??? hogy fog velem szaladgálni abban??)

helló, na figyu. az a helyzet, hogy elhiszem, hogy te azt hiszed univerzális vagy meg minden azért, mert egyszerre hintáztatod a kisbékát és telefonálsz, de valamit elfelejtettél, márpedig ez itt a világ közepe: sárga és csipog... AZONNAL FOGLALKOZZ VELEM IS!!!!!!!

ne merj olyat kérdezni, hogy melyik-melyik vazze, mert HARAPOK!

asszem :o)

az úgy volt, hogy apa kiment kikísérni egy vendéget... és hát ugye aki szent, az szent - "rohantunk" lesni, hogy hol van :o) ezt majd azért meg kell beszélnünk, mert az ajtó ugyebár az én felségterületem... volt.

naná, hogy ott volt ő is a kutyasuliban, mert ő soha semmiből sem maradhat ki, ott üldögélt mellettünk és néha jól odakúszott :o) hiába, a tesóm, na.

ott, kicsit hátrébb... na nem azért, mert le voltam maradva, sőőőőőőt, nagyon ügyes voltam ám :o))) élveztem. főleg az agility pályát a végén. asszem :o)

levesz a lábaimról. CSAJSZI - ez a dolga :o)

de hol végtződk ő és hol kezdődöm én? :o)))

anya böngészett a gépen és nagyon cuki képet talált rólam! itt épp mentünk az állatorvoshoz, de ki kellett szállni a kocsiból velem, mert vinnyogtam (én? vinnyogni? na ne. biztos dúdoltam...) és ők féltek, hogy bepisilek. fenéket. csak mászkálni akartam egy kicsit - elvégre már legalább egy perce ültünk az autóban :o)

elmentünk egy kerti sütögetős partira is, mindannyian együtt. hát ez nagyon vicces volt, mert kardi egyszercsak eltűnt és megjelent piros arccal. szerintem senki nem jött rá, hogy beleevett a bográcsba. ááááááh. bár ami azt illeti, elég intenzíven mosták utána az arcát, igazán rendes volt tőlük, hogy eltüntették a bűnjeleket...

a kisbéka meg elaludt közben. és mi a kutya dolga? hogy VIGYÁZZON RÁ!!!! :o)))) én kicsi pónim. őőő... békám. drága kismukim :o)

volt például családi fürdőzés...

aztán voltunk nagyokat sétálni...

szerintem jól érezte magát nálunk... :o)

hetekig. összenőttünk. szeretem. ennyi.

mostmár itt tartunk kérem. a minap odamászott és egyszerűen rámfeküdt mint ha fotel lennék. vagy mi. egyáltalán mi az a fotel?

itt még milyen kicsike volt júniusban...

 aztán elkezdett utánam kúszni... először hátrafelé...

bár úgy tűnik teljesen odavagyok apáért és minden lehetséges helyzetben igyekszem őt utánozni (persze merő szolidaritásból)...

azért én lassan összebarátkozom a kisbékával is. ő legalábbis nagyon keresi a társaságomat... :o))

bár anya ott térdelt a bejárati ajtóban és azt mondogatta, hogy de ééééééédesen fekszem itt, hát én nem tudom, egyszerűen csak így volt kényelmes. asszem.

hát ezt a csodaszép tortát kaptam... szerintem GYÖNYÖRŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰŰ volt :o)))

(de ki fújta el a gyertyákat???)

oké, néha kicsit nehezemre esik írni, mert itt össze-vissza kell kicsinyíteni a sztárfotókat rólam meg ilyenek. asszem. de mostmár rászánom magam és igyekszem pótolni mindent és ígérem, ígérem, ígérem, hogy nem tűnök így el többé.

hol is kezdjem...? mondjuk az anyák napi bulival? mindenhol ott vagyok... :o)

én és a kukacom...

szeretem. szeret.

this is the beginning of a beautiful friendship :o)

gyanítom, hogy apa nem volt olyan boldog, amikor valamelyik nap mégis felmentem ugatni... jött a postás (azt mondták a postát nem valami szimpi, így kutyafias kötelességemnek érzem jól megugatni minden nap), meg hát a kukásautó, aztán valami futár is itt volt a minap...

dolgozó eb vagyok.

mondjuk nem sokkal előtte esett az eső és hatalmas sár csimbókok voltak a talpamon, ez kétségtelen... nem is értékeltem, hogy anya nem engedett be egész nap. de aztán jött apa és megmentett. ilyenkor kivételesen bemehetek a fürdőbe és a nagy kádban fürdőzhetek. tekinthetjük wellness-nek is. bár szerintem apának más volt a véleménye, másnap olyan fura volt a járása, fájt a dereka vagy mi... :o)

szal az úgy volt, hogy nekiláttunk rendbetenni a kertet. én már nagyon vártam, akartam is reklamálni, hogy kicsit kevés az árnyék, ahol hűsölhetek napközben, kellene már az a kerti bútor meg ilyenek... füvet vágtunk, valami szegélynyíró is volt - azt rendesen megugattam, nem volt valami szimpi - és most ilyen kis magok vannak ott, ahol olyan szépen kirohangáltam ősszel a füvet. azt mondták nem mehetek oda, amíg ki nem nő megint. szívás. lent ragadtam egy hónapra. de megpróbáltak kiengesztelni egy saját napernyővel. gyanítom, hogy nem nekem szerelték föl, mindenesetre én azonnal sóhajtottam egy nagyot és beültem alá. áh, kutya kényelem :o)

najó, végülis egész aranyos... asszem.

(mármint én, ott a háttérben... :o)