Asztalos Gombóc Artúr kalandjai

hát nemtom, az úgy volt, hogy egyszercsak eltűnt a nappali, ismeretlen emberek jöttek, új falakat tettek be meg ilyenek, én meg csak álltam és néztem, nem értettem mi történik. hiába feküdtem le a fotelem mellé - már semmi más nem maradt a szobában - és hiába ragaszkodtam…

nem erről volt szó... ugyan múltkor anya elaludt a kanapén és mire felébredt én sok szép sáros láblenyomatot hagytam a lakásban - szerintem tök buli volt, ő nem örült annyira... asszem. mindenesetre kicsit uncsi ez az eső...